Mostanában igen sűrűn előfordul, hogy egy nálam jóval fiatalabb kolleganőnk keresi az alkalmakat, vagy még inkább céltudatosan jön hozzám beszélgetni. Régen nagyon jóban voltunk, aztán kicsit eltávolodtunk. Ő más irányba tartott, mint én, én meg jobbnak láttam félrehúzódni az útból. Örülök neki, hogy visszatalál, és szívesen meghallgatom mindig. Nem mondom neki, hogy én tudtam előre, hogy így lesz, mert nincs értelme. Neki meg kellett tapasztalni mindent, amit megtapasztalt út közben, mert különben úgysem hitte volna el.
Így vagyok a gyerekeinkkel is. Az esetek kilencven, de lehet, hogy kilencvenöt százalékában csak figyelem őket az útjukon. Természetesen segítek mindenben, amiben igénylik, de nem adok sem kéretlen tanácsokat, sem nem hárítok el minden akadályt előlük. Amikor a helyzet megkívánja, akkor nyilván elmondom a véleményemet, és azt is, hogy én hogyan tennék, de nem várom el tőlük, hogy ők is ugyanígy tegyenek. Az, hogy Roli pl. képes volt öt darab egyest is összeszedni magyarból azért, mert képtelen volt az olvasónaplónak nekiállni, az egy jó tanulópénz volt neki. Engem továbbra sem érdekelnek a jegyei, még csak az ütő sem állt meg bennem, amikor megláttam az ellenőrzőjében, csak megkérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy fogja megoldani. Nézett rám némán, lehajtott fejjel, kb. mintha a tanárnő előtt állna, és én ahelyett, hogy lekaptam volna a tíz körméről (lehet, hogy felelős szülőként azt kellett volna?), azt mondtam neki, hogy én a helyében keresnék valami segédanyagot az interneten, és úgy állnék neki. Tíz percen belül úgy találtam a szobájában, hogy bőszen körmölt a füzetébe.
Eriknek néha kellenek még olyan segítségek, amikor előre megbeszéljük, hogy mit kell tennie, ha ez v. az történik. Vagy hogy mit kell mondani a buszsofőrnek/ellenőrnek. Ezzel sincs semmi baj, mindig elmondom. Közben meg arra is szüksége van, hogy bezárkózhasson egész délutánra a szobájába, és egyszerre vagy húsz emberrel "beszéljen". Nem mindig érti, hogy ha ezekre a dolgokra azt mondom, hogy én kicsit visszább vennék ebből, mert nem fogja majd jól érezni magát pár hónap múlva ezektől, hanem teher lesz. Gondolom majd akkor, amikor itt lesz az ideje, akkor emlékezni fog erre. Akkor jön majd az a rész, hogy azt írja messengeren, hogy "adlak anya.". :)
Patriknak pedig úgy tűnik, mostanra már semmi másra nincs szüksége, csak arra, hogy meghallgassuk. Határozott, kiforrott véleménye van, igen érdekes és számomra nagyon értékelendő világnézettel. Abszolút kettőnk keveréke (mármint az apjáé és az enyém), mert bőven van benne az én liberális gondolkodásomból, de abszolút fellelhető benne az apja konzervatívabb álláspontja is. Rajta látom azt, hogy nem kell nekem ezen sokat agyalni, hogy jól csinálom e így, ahogy csinálom velük, mert nála tökéletesen működik.
Így aztán ezen biztosan nem fogok változtatni a jövőben sem, még akkor sem, ha próbálnak azért néha nyomást gyakorolni rám. :) Mindenkit hagyok a saját útján járni, és úgy támogatni közben, hogy csak biztonságban érezhesse magát, hogy van kihez fordulni menet közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése