2017. nov. 6.

Hétfő

Tudom már, hogy miért nem népszerű a hétfő senkinél. Na jó, ne általánosítsunk, maradjunk inkább annál, hogy nekem mi bajom van a hétfővel. Például ezzel a maival. 
Leginkább az, hogy micsoda éles kontraszt volt a hétvége, és a mai nap között. Mostanára teljesen lecsengett bennem az összes eufória, és minden adrenalinlöket, amit a szombati nap okozott, de azért még bőven ott munkálkodik bennem. Raktározom azokat a pillanatokat, amiket átéltem. Közben meg jöttek a mindenféle egyéb ingerek, és még élesebben kirajzolódott, hogy mennyiféle negatív dologgal vagyok körbevéve. Mennyi felesleges és unalomig ismételt dolog vesz körül nap mint nap. Ma, ez után a jól sikerült hétvége után különösen fárasztó volt, és úgy leszívta az energiámat, hogy mostanra alig látok ki a fejemből. Délután is többször éreztem azt, hogy legszívesebben hazamenekülnék, mert nem akarom hallani sem ezt, ami körbevesz. 
De persze kitartottam, ahogy az elvárható egy komoly, felelősségteljes, dolgozó embertől. Az biztos, hogy nagy megkönnyebbülés volt hazajönni. :)
Igaz, ilyenkor itthon sem egyszerű, mert tíz percen belül annyi információ zúdul rám, amit nem is biztos, hogy képes vagyok feldolgozni, meg közben még szelektálnom is kell, hogy felfogjam, mi az, ami nagyon fontos, és meg kell jegyezni, és mi az, amire elég fél füllel figyelni.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése