Tulajdonképpen annyi helyen lehet olvasni, hogy hogy is kène jól csinálni a dolgainkat, hogy nem is èrtem, hogy lehet az, hogy mègis olyan sokan vergődünk ugyanabban a mókuskerèkben. Igen, tudom, ilyenkor jön az a rèsz, amikor millió kèrdèssel rá lehet világítani, hogy nem is akarom elèggè a változást, ès ezekkel akár egy újabb problèmát generálni a már meglévők mellè. Mert hogy is lehet az, hogy millióknak sikerül nap mint nap èletmódot váltani, leszokni a dohányzásról, hajnalban felkelni, sportolni, egèszsègesen èlni, heti tervezőket használni, delegálni a feladatokat, stb, stb, csak èpp nekem nem. Nyilván egy elcseszett idióta vagyok, aki magában mindig kifogásokat gyárt, ès másokra hárítja a felelősséget, ès minden mást is. Csak így lehet a nagykönyvek, szakèrtő írások alapján.
De mi van akkor, ha tènyleg nem megy? Nem feltétlenül az akarat hiányzik, hanem mondjuk nincs megfelelő motiváció, nincs cèl, amièrt jó lenne megtenni. Nem mindig jó motiváció a saját lelki bèkèm, ès az èrzès, hogy meg tudtam csinálni. Nem mindig elég az sem, ha megajándèkozom magam valamivel.
Igen, erre is tudom a választ...kèrj meg valakit, aki tud neked segíteni, mondd el, hogy miben skadtál el, kommunikálj.
De rohadtul nem akarom senkire sem ráerőszakolni. Elèg abból, hogy ha nem tűnik fel, ès mondani kell azoknak is, akik elvileg a legjobban ismernek. Nem fogok kicsikarni anyámból egyetlen elismerő szót sem, amikor meglátta rajtam az új kabátomat, ès rögtön megjegyezte.hogy "rövid, nem?" (amúgy èppen takarja a fenekemet)
Nem.Tudom.Hogy.Mit.Akarok.Nem.Tudom.Hogy.Mit.Nem.Akarok. Ez van.
Drága Dius, az a baj, hogy mindig mindenkinek meg akarsz felelni :(
VálaszTörlésHagyod, hogy érzelmileg zsaroljanak az ilyen megjegyzésekkel. Felelhetted volna, hogy te pont azért vetted ezt a kabátot, mert olyan hosszú, amilyen.
Ahogy kiveszem, elég sokszor kocsival visznek dolgozni, bevásárolni azzal jártok, akkor minek a hosszabb? Csak kényelmetlen, nehéz elhelyezni a kabátszárnyakat.
Esetleg van egy hosszabb kabátod is, ha olyanok az időjárási viszonyok, azt veszed fel.
A lényeg: felnőtt vagy, sikeres családanya, szinte felnőtt gyerekekkel, hadd vegyél már fel olyan holmit, amiben jól érzed magad és nem olyasmit, amit mások (akár a saját édesanyád) helyesnek gondolnak.
Ami meg a többit illeti: valóban motiváció kérdése. Mivel alapvetően gondoskodó egyéniség vagy, bármennyire is tudod, hogy kissé rá kéne lőcsölni a srácokra a házimunka egy részét (legalább maguk után mosogassanak, takarítsanak rendesen, esetleg mosni is megtanulhatnak), úgyse fogod megcsinálni, mert ezáltal is a magadénak érzed őket. Ezzel semmi baj nincs, majd az önálló élet úgyis rászorítja őket :D
Tulajdonképpen egyetlen dolgon változtatnék a helyedben: ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha egyes feladatok (pl függönymosás) nem végeződnek el. Pihenjél kicsit többet, és akkor a szervezeted se fog olyan sokszor üzenni, hogy már megint megfeledkeztél róla, túlhajtottad magad.
Köszönöm szépen a kedves szavaidat, nagyon jól estek, és még "ismeretlenül" is milyen jól ismersz. :)
VálaszTörlésEgyetértek Vicával! Valamennyire hasonlítunk, mert én sem szeretek külön szólni, hogy kéne egy kis segítség, ha mások nem veszik ezt észre. ( Mondjuk nekem nincs lelkiismeretfurdalásom, ha nem tudom a függönyt kimosni :-), de anyám biztos megjegyzi, ha itt van, hogy ki kéne mosni. Időbeosztásban én sem vagyok jó, általában a gyerekek ilyen-olyan dolgai vannak első helyen, minden mást pedig rendre tűzoltásszerűen végzek. Majd aztán lesz ez máshogy is.
VálaszTörlés