2017. szept. 19.

Hát ezért

Azt hiszem, ma rájöttem, hogy végül miért is hozta úgy az élet, hogy nekem fiaim vannak, nem pedig lányaim. Simán kiborulnék, ha ugyanennyi és ugyanilyen korú lányaim lennének. Na persze ez csak egy ilyen furcsa következtetés abból, hogy milyen kiborító tud lenni hosszútávon csak nők társaságában lenni. Részletekbe nem megyek bele, felesleges is lenne, aki meg tudja milyen ez, az úgyis tudja mire gondolok. Aki meg nem, hát.. legyen úgy, hogy ne is tudja meg. :D
Holnap és holnapután végül mégis tréningre megyek, és nem dolgozni. Nyilván ez is a munkaidőm része, csak épp máshol leszek, és mást fogok csinálni. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, bár kicsit elvették a kedvemet az egésztől azzal a hercehurcával, ami még ma is ment körülötte, de sebaj. Ettől még lehet, hogy jó lesz. Meg ilyenen még úgysem voltam. Mondjuk örülnék neki, ha jó lenne, mert hétfőn és kedden is megyek, és az elég gáz lenne, ha eleve negatív tapasztalatokkal indulnék neki.

1 megjegyzés:

  1. A tréning szuper lesz! amúgy engem a fiúk borítanának ki ( bár aki van az épp szinte tökéletes:)) ) szóval ha még lenne három fiam, akik 15/11/8 évesek lennének és folyton hangoskodnának, veszekednének, esetleg bántanák egymást úgy fiús módon, tutira felmondanék:) A lányok minden lükeségük mellett egy kicsit halkabbak és kevésbé pörögnek:)

    VálaszTörlés