2017. jún. 16.

K.O

Egész héten volt ez a rettenetes fáradtság érzésem. Egész héten minden hajnalban úgy keltem fel, hogy ha nincs Balázs, aki végtelen türelemmel ébresztgetett akár húsz percen keresztül is, akkor bizony én végzetesen elaludtam volna minden nap. Minden délelőtt arról ábrándoztam, hogy hazamegyek, és legalább egy fél órát aludni fogok. Aztán ez egyik nap sem igazán jött össze, mert vagy főzni kellett, vagy menni valahova, vagy épp mindkettő.. volt olyan nap, hogy lefeküdtem, de nem tudtam igazán pihenni egy percet sem.
Egészen ma délutánig. Amikor a fáradtság érzésre még jött egy jóféle fejfájás (hidegfront, én így szeretlek), így aztán kellőképpen nyűgös voltam. Lefeküdtem, és mint akit leütöttek, aludtam. Semmiről nem tudok, ami abban a kb. két órában történt, pedig közben Erik elment szerenádozni is az osztályfőnökéhez, meg mindenki más is itthon volt.
A szerenáddal nagyon boldoggá tették az osztályfőnöküket, aki egészen biztosan nem számított erre. De megérdemelte, hogy még így, ezen az utolsó napon ekkora meglepetést és örömet szerezzenek neki, mert akárhogy is volt, ő volt az egyetlen, aki mellettük állt jóban-rosszban (és a rosszból sajnos sokkal több volt)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése