2017. máj. 30.

Még mindig fenntartom

Könyvtárba járni a világ egyik legjobban kikapcsoló tevékenysége. Nálunk legalábbis ez így van. Ma ellenállhatatlan vágyat éreztem odamenni. Nem csak azért, mert tegnap este kiolvastam az utolsó könyvemet is, hanem mert minden porcikámmal azt éreztem, hogy akarom azt a csendes nyugalmat, ami ott szokott lenni.
Mázlim volt, mert még a könyvtáros is az volt, akit én szeretek (a legutolsó két látogatásomkor is egy kevésbé szimpatikus úriemberhez volt szerencsém.. aki amúgy kedves, meg minden.. csak nekem nem jön be valamiért). Beszélgettünk pár szót, miközben visszavette tőlem a könyveket, és aztán mehettem is be a könyvek közé a csendbe. Nem véletlenül akartam ma sem odamenni, mert szinte minden polcon megakadt a szemem egy-egy olyan köteten, amit még nem olvastam, és megtetszett. A végére úgy jártam, hogy erősen szelektálnom kellett, mert gyalogosan voltam, és haza is kellett vinni ezeket a könyveket. :)
A gyaloglás is egyébként pont az volt, ami ma kifejezetten jól esett a lelkemnek. Merthogy olyan meleg volt (végre), hogy még a hátam is megizzadt egy kicsit hazafelé, és végig sütötte az arcomat a nap, és kedvemre kiélvezhettem minden pillanatát.
De jó volt. :)

3 megjegyzés:

  1. A könyvtárral én is így vagyok. Néha macerás, hogy négyhetente menni kell, mert lejár a kölcsönzés, ugyanakkor meg jó érzés válogatni, nyugalomban lenni.

    VálaszTörlés
  2. Vidékiként addig olvasom a könyveket amíg akarom, de azért én is kb havonta visszatalálok velük, csak mindig sietnem kell... de imádom a jó könyv megtalálásának a lehetőségét is! :)

    VálaszTörlés
  3. Mi is könyvtárbajárók vagyunk :-)

    VálaszTörlés