Olvastam a héten egy posztot a hontalanság érzésről. Egy régi ismerősöm írta, aki Amerikában él jelenleg, hogy hogy hiányzik neki odakint az otthonosság. És felhozott példának egy gombos dobozt, ami nyilvánvalóan itthon valahol van neki, mert azt emlegette, hogy milyen jó lenne abban kotorni, és elmesélni a lányainak, hogy melyik gomb milyen ruháról való.
Bőszen bólogattam, miközben olvastam, mert igen, pontosan ezektől az apró, "kis hülyeségnek" és csetresznek tűnő dolgoktól lesz otthon egy lakásból. Ezek azok, amik most még hiányoznak innen tőlünk, mert egy csomó mindent kidobtam a költözés során, egy csomó minden meg fent van a padláson, vagy épp a kutyáknál a sufniban.
Amiket kidobtam, azok közül a legtöbb nem hiányzik. De van, amit azért bánok. Leginkább azt, hogy nem voltam türelmesebb, és nem úgy csináltam, hogy majd csak például most állnék neki átválogatni azokat a dolgokat, amik nem szükségesek a mindennapjainkhoz. De az is igaz, hogy egy csomó mindennel úgy vagyok, hogy egyik nap még könyörtelenül kidobnám, másnap már hiányolom.
Mondjuk.. van még időm gombokat gyűjteni is.. és majd elmesélem az unokáimnak, hogy melyik gomb honnan is van. ;) Semmiről nem késtem le.
Az én nagymamámnak is volt egy gombos doboza, telistele mindenféle színű és formájú gombbal. Egy virágos desszertes doboz volt. Imádtam. Sokszor játszottam olyat, hogy felfűztem a gombokat egy cérnára/fonálra, és az volt az én nyakláncom.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy előhoztad ezt az emléket :-)