Nem is olyan régen volt már egy olyan időszakunk, amikor azt gondoltam, hogy na, most vagyunk a mélyponton, és onnan ki tudja hogy fogunk kimászni.. Nos, az akkori mélypont -mostanra már tudom- nagyon messze volt még a mélységtől, mert azt most értük el. Most vagyunk ott, hogy elég mindenből. Fáradtak vagyunk, kedvetlenek, hajszoltak, hisztisek, stb. stb. Nincs már türelmünk a gyerekeinket meghallgatni sem, csak futólag találkozunk pedig, de van, hogy az ötödik percben már robbanni tudnék attól, hogy egyszerre ketten is beszélnek.
Időnk nincs semmire, csak rohanunk, és olyan, mintha semmit nem is csinálnánk egy nap sem, mert hiába van pipa egy-egy feladat mellett, még ott tornyosul másik tízezer utána.
Az az egy vigasztal, hogy jövő héten annyival egyszerűbb lesz, hogy legalább dolgozni nem megyünk majd. :) (igaz, nekem két nap szabim marad összvissz az idei évre, de mindegy)
A vérvétel megvolt Eriknél, lelet csak csütörtökön lesz. Ma délelőtt úgy tűnt, tök jól van, de délutánra megint lettek rajta ilyen izék. Nem annyi, mint volt, de -biztos, ami biztos- azért a héten most már inkább itthon marad. Ez a tanév is jól indul neki. (mondjuk szerintem ő nem bánja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése