Ezt a mai napot jó lesz gyorsan elfelejteni. Ezúttal Roland volt, aki "alakított", és idegeskedtünk miatta egy jó órát nagyon intenzíven, majd aztán mindenféle más érzés váltotta ezt fel. Én leginkább komoly önmarcangolást végzek épp.
Hogy mi történt? Roland ma büntetésből ott kellett volna, hogy maradjon (harmadmagával) az iskolában. De ő nem maradt ott, hanem hazament. Vagyis a mamához. Mi mit sem sejtve dolgoztunk, amikor Balázst utolérte az osztályfőnöke, hogy eltűnt a gyerek. Na, gondolhatjátok, hogy az ütő állt meg bennünk.. Eltelt egy kis idő, mire sikerült kinyomozni, hogy nem tűnt el szerencsére, hanem a mamánál van. Nem hiszem, hogy valaha is megtudjuk, mi motiválta akkor, amikor fogta magát, és elment az iskolából. De komoly jelek voltak és vannak arra, hogy épp nem érzi jól magát a bőrében, és nem is nagyon figyeltem ezekre. Jobban mondva figyeltem, csak mindig elhessegettem magamtól, mondván, hogy majd ráérünk még foglalkozni vele.
Hát nem érünk rá. Most legszívesebben felpofoznám, vagy jól megráznám, mert dühít, hogy ilyen kis hülyén viselkedett, és emiatt majd még nem csak tőlünk kap fejmosást, de nyilván az iskolában is elő fogják venni. Ugyanakkor meg a szívem mélyén azt érzem, hogy nem erre van szükség. Hanem egészen másra...
De nehéz szülőnek lenni...
az a verzió nem lehet, hogy hazament, mert eszébe sem jutott, hogy büntetésből be van zárva? (mondjuk ha meg ottmarad és ti nem tudtok róla, akkor ugyanez a helyzet, hogy nem tudjátok hol a gyerek - idióta egy büntetés)
VálaszTörléshű, én meg figyelmetlenül olvastam, és azt hittem, hogy az intenzíven idegeskedtetek. Jaj, ez még a jobbik eset.
VálaszTörlésÉs nem tekergett, hazament!