Hogy szolgál..

.. a kedves egészségünk..
Roland kezéről ma lekerült a gipsz. Rejtélyes módon a mai röntgen nem mutatott törést. Nem tudom, hogy létezik e ilyen, hogy másfél hét alatt be is gyógyult, vagy épp valamelyik röntgenfelvétel nem az igazi, de végül is mindegy is. Roli örült, épp elég is volt neki ennyi az egészből, pedig hát annyira örült neki akkor, amikor felkerült.. :) Igaz, azóta gipszes kézzel görkorizott is, és sikerült is megtörnie a gipszet, úgyhogy majdnem mindegy is volt már, hogy a kezén van, vagy nincs. :) Majd meglátjuk, hogy jó lesz e így, vagy nem.
Erik laborlelete nem lett teljesen jó, az AST-je magas (401),ami elég egyértelműen valami gócra utal a szervezetében, így vele fogászatra és fül-orr-gégészetre kell mennünk. A kiütések elmúltak azóta, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ő teljesen jól van, de azért persze, megpróbálunk utánajárni ennek a magas értéknek. (itt jegyezném meg, mindenféle bevonzás, boszorkánykodás nélkül, hogy kb. ugyanennyi idős koromban nekem is a tartósan magas AST-m miatt vették ki a manduláimat)
Patrik a második csontkovácsos kör után sem az igazi még, pedig azért most már igyekszünk kímélni őt. Igaz, csontkovács bácsi azt mondta, addig, amíg nem tudja teljesen megkímélni, addig nem lesz az igazi a segítség. (másodszorra a keresztcsontját kellett leginkább a helyére tenni) Vele jövő szerdán megyünk Győrbe, protekcióval fogja megvizsgálni egy reumatológus. Őszintén szólva azt remélem, hogy először és utoljára fogunk találkozni vele (nem a személye ellen van kifogásom), mert a szívem mélyén azt gondolom, egészen máshol kell keresgélni ezt a derékbajt, mint orvosi értelemben, de ki vagyok én, hogy ezt megmondjam így, úgyhogy csak lássa orvos (majd ráérek utána is megmondani).
Mi, felnőttek, jól vagyunk. Épphogy élünk. Ki fizikailag, ki lelkileg van oda. De nincs idő kiborulni, kardunkba dőlni, henyélni, csinálni kell szép sorban mindent. Aztán majd eljön a mi időnk is. :) Egyszer..