2017. nov. 22.

Húsz évvel ezelőtt

Ezen a napon került az ujjamra a jegygyűrűm. :) Akkor még elképzelni sem tudtam szerintem, mi minden vár még ránk, most meg kicsit nehéz is visszaidézni már, hogy milyenek is voltunk akkor. Persze, emlékszem a napra, itt van az orromban a liliomok illata, amik a virágkosárban voltak, amit kaptam. Emlékszem mindenre, ami akkor este történt.
Ahol az akkori vacsorát ettük, most Patrik és Roli szobája van. :) Ahol megkérték a kezemet, az a hely majdnem teljesen érintetlen, épp csak a boltív szűnt meg. :)
Pedig épp tegnap mondtam azt Balázsnak, hogy nincsenek ilyen típusú nosztalgiáim a lakással kapcsolatban. Erre kiderül, hogy mégis van. .)
Az biztos, hogy akkor még csak reméltem, amiben azóta részünk van. Azt reméltem, hogy mindig ugyanúgy fogjuk egymást szeretni. Ez valóra vált, és ez így tökéletes is.
Minden, ami nehézséget okozott, vagy fog, megoldandó probléma csupán, amit meg is szoktunk oldani. Néha könnyebben, néha kicsit nehézkesen. De könnyű így minden, hogy még mindig ugyanúgy szeretjük egymást, mint két évtizeddel ezelőtt.

2017. nov. 21.

Se eleje, se vége

Úgy csordultig tud lenni az ember a hétköznapok apró-cseprő történéseivel, hogy estére már semmi másra nem is vágyik, csak a csendre, és a nyugalomra. Igen, régen ilyenkor simán kiírtam magamból mindent a legapróbb részletekig, azokat meg még inkább, amik valamiért mélyebb nyomot hagytak bennem. Ma már nem nagyon van időm elveszni a részletekben sem, leginkább sodródom az árral, és igyekszem arra koncentrálni, hogy a nagyon fontos dolgokat ne felejtsem el.
Szerencsére tudok még annyira pozitív lenni, hogy a jó dolgokat inkább elraktározom, és azokat hívom elő az emlékeimből, amikor a szükség úgy hozza. A rossz dolgokon is szoktam azért rágódni, persze, de azokon inkább csak akkor, ha valamiért előtérbe kerül újra az a probléma, vagy az az érzés.
Mindig úgy érzem amúgy, hogy ez a hét az előzőt is überelni tudja tennivalók tekintetében, és most ez megint úgy is néz ki, hogy tényleg így van. Az előző hét semmi volt a mostanihoz képest. De már most tudom, hogy simán meglesz minden, pedig van még bőven tennivaló addig, amíg majd csütörtök este hazajövök. Párszor még újra fogok tervezni mindent magamban, és lehet, hogy végül tök másképp fogom megoldani, mint ahogy pl. ma elgondoltam. De ezeket már rég nem kudarcként élem meg, hanem úgy, hogy tök jó, hogy képes vagyok változtatni menet közben is, mert igazából a cél a lényeg, semmi más. :)
Ennek amúgy se füle, se farka, még én is érzem.. és nem is hiszem, hogy most ennél értelmesebbet tudok még kihozni az egészből, úgyhogy hagyjuk is. :)

2017. nov. 20.

Erős kezdès

Mèg csak hètfő van, de máris kèt ès fèl órát sikerült túlóraznom. Persze Balázsnak is, mert ő szolidaritást vállalt velem. Tudtam már pènteken, hogy ma korábban kell mennem, a főnökeim tudják, hogyan lehet elèrni ezt nálam. Most mèg fel vagyok pörögve kissè az egèsz napos hercehurcától, de jó èrzès, hogy meg tudtam csinálni, ami várták tőlem.
Az biztos, hogy nem lesz unalmas ès esemènytelen egyik nap sem a hèten, de gondolom, szerdán már kifejezetten jól fog esni a gondolat, hogy pènteken nem kell mennem.
Közben azèrt persze itthon sem áll meg az èlet, ezerfèle dolgot kellene elintèzni holnap dèlelőtt is a főzès mellett. Csak úgy repül majd az idő.

2017. nov. 19.

Ma már jobb

A kedvem. Vagy legalábbis kevésbé vagyok hisztis, és nyűgös, meg borúlátó. Pedig holnap kemény nap vár rám, de fejben már összeraktam, hogy is fogom csinálni, úgyhogy nagy gond nem lesz. Azt meg majd nem hagyom, hogy felborítsák a fejemben összerakott sorrendet. :D (dehogynem, ha muszáj)
Nem történt ma semmi különös, minden a szokásos mederben zajlott. Eriknek meccse volt, csúnyán kikaptak. A vereség várható volt, sokkal jobb csapat ellen játszottak, ekkora zakót azért mégsem gondoltunk. De Erik edzett gyerek lelkileg is, nem viseli meg az ilyesmi, és nem is veszi el a kedvét.
Készülünk a szalagavatóra, ma végignézte Patrik a szóba jöhető cipőket, hogy kiderüljön, kell e venni másikat, de úgy döntött, nem kell. Százszor a lelkére kötöttem, hogy jól gondolja át, nehogy kényelmetlen legyen, mert még bőven van idő venni egyet, de állítja, hogy nem kell. Ezt a meglévőt kell szépen kibokszolni, és jó lesz. Ám legyen. Rolinak még szerintem valamelyik nap nézek egy inget, mert ugyan lóg a szekrényben egy pár, de a két bátyja közölte velem, hogy kockásat nem adhatok rá, a még szóba jöhető két fekete csíkos mindegyik "gáz", de ha muszáj, hát akkor az egyiket bevállalhatja, az a kevésbé gázos. Úgyhogy futok egy kört valamelyik délelőtt, hátha találok neki valahol valamit (mondjuk csak a kínai boltok jönnek szóba itt helyben), ami jó lesz. :)
Magamnak nem vettem végül semmit, és ez várhatóan nem is fog változni. Vagy felveszem azt a fekete, pöttyös ruhámat, vagy valami mást, még nem tudom. Úgyis az utolsó pillanatban fogom eldönteni.
Ja, és jelentem, tegnap megvettem az első karácsonyi ajándékot is. Ilyen még sosem volt.

2017. nov. 18.

Ez van

Tulajdonképpen annyi helyen lehet olvasni, hogy hogy is kène jól csinálni a dolgainkat, hogy nem is èrtem, hogy lehet az, hogy mègis olyan sokan vergődünk ugyanabban a mókuskerèkben. Igen, tudom, ilyenkor jön az a rèsz, amikor millió kèrdèssel rá lehet világítani, hogy nem is akarom elèggè a változást, ès ezekkel akár egy újabb problèmát generálni a már meglévők mellè. Mert hogy is lehet az, hogy millióknak sikerül nap mint nap èletmódot váltani, leszokni a dohányzásról, hajnalban felkelni, sportolni, egèszsègesen èlni, heti tervezőket használni, delegálni a feladatokat, stb, stb, csak èpp nekem nem. Nyilván egy elcseszett idióta vagyok, aki magában mindig kifogásokat gyárt, ès másokra hárítja a felelősséget, ès minden mást is. Csak így lehet a nagykönyvek, szakèrtő írások alapján.
De mi van akkor, ha tènyleg nem megy? Nem feltétlenül az akarat hiányzik, hanem mondjuk nincs megfelelő motiváció, nincs cèl, amièrt jó lenne megtenni. Nem mindig jó motiváció a saját lelki bèkèm, ès az èrzès, hogy meg tudtam csinálni. Nem mindig elég az sem, ha megajándèkozom magam valamivel.
Igen, erre is tudom a választ...kèrj meg valakit, aki tud neked segíteni, mondd el, hogy miben skadtál el, kommunikálj.
De rohadtul nem akarom senkire sem ráerőszakolni. Elèg abból, hogy ha nem tűnik fel, ès mondani kell azoknak is, akik elvileg a legjobban ismernek. Nem fogok kicsikarni anyámból egyetlen elismerő szót sem, amikor meglátta rajtam az új kabátomat, ès rögtön megjegyezte.hogy "rövid, nem?" (amúgy èppen takarja a fenekemet)
Nem.Tudom.Hogy.Mit.Akarok.Nem.Tudom.Hogy.Mit.Nem.Akarok. Ez van.

2017. nov. 17.

Semmi különös

Nem nagyon tudok ma miről mesélni. Az volt a legjobb, hogy végre péntek lett, és délután úgy lehetett hazajönni a munkából, hogy most két napig nem kell bemenni. :) Roli is mondta ma este, hogy de jó, hogy holnap nem kell menni suliba, ez a hét nagyon hosszú volt. Nem is emlékszem rá, hogy mondott e már ilyet valaha.
Patrik nincs a legfényesebb formában, ami nem túl jó hír egy héttel a szalagavató előtt. Megfázott (pedig a héten többször is úgy jött haza, hogy még sapka is volt rajta), és nagyon fáj a lába. Nem lehet tudni, hogy mitől, mert nem történt vele semmi, de azt mondja, van olyan is, hogy alig tud menni. El sem tudom képzelni, mi lehet ez, az osztályfőnöke szerint csonthártyagyulladása van (mert neki már volt ilyen). Azon gondolkodom, hogy vajon hova lehet ezzel fordulni, ha így marad a dolog. De gondolom legcélszerűbb a háziorvosnál kezdeni, mert beutaló nélkül nem is lehet bejutni sehova.
Erik ezen a hétvégén is focizik, remélem, hogy holnap reggel már nem fog esni, nagyon utálnám, ha bőrig ázna a meccsen.
Nagyon elfáradtam a héten, úgyhogy épp itt az ideje befejezni, és aludni egyet. Végre nem kell hajnalban kelni. :)

2017. nov. 16.

Teljesítette

Tegnap este megemlítettem, hogy palacsintát ennék.
És ma délelőtt kaptam egy emailt, benne egy fotóval, hogy elkészült a palacsinta. :) Aztán nem sokkal azelőtt, hogy már hazafelé készülődtem, jött egy újabb felcsigázó email, ahol a palacsinta mellett ott volt a párolt alma is, és a nutella is. Úgy összefutott a nyál a számban, hogy gondoltam, na, most akkor fogom magam, és indulok is haza. :)
Ez abszolút a nap fénypontja volt. :) Annyira jól esett, hogy a kedvemért nekiállt, megcsinálta, és még arra is gondolt, hogy én mennyire szeretem az almatöltelékes palacsintát. :)

Ezen kívül nem is érdemes semmi másról szót ejteni. Főleg, mert most én is pont így vagyok már: