2017. máj. 23.

Végre


És majd csak a jövő héten megyek dolgozni. Isteni érzés. :)

2017. máj. 22.

Süt a nap

...nehogy szomorú légy.. :) Amúgy ez a napsütés dolog azóta hatványozottan értékelendő nálam, mióta egy raktárban dolgozom, és oda aztán nem süt be a nap. :) Így aztán, amikor lehet gondtalanul élvezni a napsütést, akkor az duplán számít nálam.
Ma délelőtt is ilyen duplán számítós idő volt, és ha csak tehettem, mindig kilógtam főzés közben, hogy érezhessem, ennek a napnak már olyan nyárias ereje van, és igen, nemsokára végre vége lesz a tanévnek is, és következik egy kis lazítósabb időszak, amikor nem kell majd időre menni a gyerekeknek sehova. :) Patrik készül nyáron dolgozni, mondjuk csak az augusztus jöhet szóba, mert júliusban jön velünk nyaralni, júniusban meg még ki kéne heverni a tanév megpróbáltatásait. Azért magamban egy kicsit úgy vagyok vele, hogy szívem szerint lebeszélném, addig élvezze a gondtalanságot, amíg megteheti. De szerintem nem lehet lebeszélni, és biztos jó is lesz neki, meg minden.
Ja, és ma voltam vérvételen is. Annyian voltak, hogy majdnem beteg is lettem, mire végeztem.. amennyi sztorit végighallgattam várakozás közben..

2017. máj. 21.

Vasárnap

Ma délutánra végre sikerült valamelyest visszanyerni a régi formámat, ami ugyan messze van már attól, ami valaha volt, de nyomokban még előfordul itt-ott némi régi Dius. :)
És ma még akadt némi e-onos kihívás is az életemben, mert történt, hogy főzés közben egyszer csak elaludt a led lámpasor a munkapult fölött. Első pillanatban morogtam, hogy na, marha jó, ez is csak ennyit bírt.. de aztán már vissza is szívtam, mert nem csak a led nem világított, hanem kb. a lakás egynegyedében nem volt áram. Egy csomó konnektorban, meg lámpában. A következő gondolat ugye az volt, hogy akkor a szél a ludas.. majd visszajön a hiányzó fázis. Furcsa volt ugyan, hogy nem az hiányzik, ami azért néha eltűnik..de mit lehet tudni ezeknél az áramos dolgoknál. Egy fél óra telt el így, közben hosszabbítókkal megoldottuk az áramkérdést, mert többek között a modem is érintett volt, internet nélkül meg ugye nem élet az élet már.. :) Balázs felhívta az eont, bejelentette a hibát, majd ment minden a szokásos mederben. Ő a fiúkkal délután meccsre ment, nekem ezúttal sem kedvem nem volt (ez a tegnap esti meccs, ez jó sok kedvemet elvette), meg egy csomó házimunka is várt rám, így Rolival maradtunk. :)
Épp végeztem a porszívózással és felmosással (röpke másfél óra az egész lakás), amikor megérkeztek az eonos emberek. Ugye a villanyóránál kezdtek, ahol első blikkre minden rendben volt. Na, itt kezdtem aggódni, hogy de jó, megint rám vár egy csata, mert a probléma itt van, ők meg nem találnak semmit. Aztán erősebb kutakodás után kiderült, hogy az egyik automata félig lent volt. (wtf?) Újraindították, majd szóltak, hogy na, akkor most nézzem meg, már biztos jó. Megnéztem, nem volt az. Nem nagyon hitték, de megkérdezték, hogy akkor megnézhetik itt fent? Megengedtem, mert a nevelőapám jól ismerte az egyiket, meg ő egyébként is jó fejnek tűnt. Idefent beletelt egy jó időbe mire ráleltek a hibára. De ha már megvolt, akkor meg is csinálták.
És amennyire jófejnek tűnt az ember, annyira az is volt, mert megcsinálta, és azt mondta, rendben is vagyunk, további szép estét. :) Na, remélem, hogy nem is fognak kiszámlázni majd eonék semmit sem, de ezt nyilván meglátjuk. :)
De kihívás teljesítve. :)
És rend is van, meg tisztaság is, a szennyestartó is üres, a ruhák a szekrényben.. mi kell még? Holnap meg hétfő helyett rögtön csütörtökkel kezdek. :)

2017. máj. 20.

Fejfájós

Biztos láttátok már azt a gyógyszer reklámot, amiben a nőnek fáj a feje, és igen gyors egymásutánban mondogatja, hogy fáj a fejem, mit teszek, vizet iszom, stb. stb... 
Nos, amikor először láttam, már akkor is az jutott eszembe, hogy na, aki ezt a reklámot gyártotta, még sosem fájt igazán a feje. Azt nem tudom megítélni, hogy az én migrénes rohamaim mennyire extrémek, mert ugye a fájdalomtűrő képessége mindenkinek más. Az enyém elvileg igen magas, gyakorlatilag meg úgy veszem észre, hogy újabban mintha csökkenne már, mert egyre durvábban képes leteríteni mindenféle fájdalom. 
Ma reggel egy ilyen migrénes roham fektetett a kanapéra egy jó órára. Mire vége lett, még maradt egy kis vér a fájdalomcsillapítómban, és már nem éreztem azt, hogy ha megmozdulok, akkor azonnal bele is fogok pusztulni a fájdalomba, és ki tudom nyitni a szemem anélkül, hogy borzasztó kínokat éljek át. Nem volt perc abban az órában, amit ne az a görcsös fájdalom uralt volna, ami egyik pillanatról a másikra jött. Semmi másra nem tudtam gondolni, mint arra, hogy még több gyógyszert akarok, bármit, csak csillapítsa már, és múljon a fájdalom, a hányinger, meg az az iszonyatos reszketésféle, ami valahonnan belülről jött. Három cataflam-v, két no-spa forte és két aspirin kellett hozzá. Tudom.. ez egy kisebbfajta gyógyszer mérgezéshez is tökéletesen elég lehetne, de ennél kevesebb nem volt elég. 
Azok, akik fejfájósak, mindannyian tudják, hogy mikor milyen fájdalommal van dolguk. Én is tudom, hogy van olyan, amikor elég, ha eszek valamit, ami gyorsan felnyomja a vércukromat, és jó lesz. Olyan is van, hogy elég egy kávé meg egy aspirin. Olyan is van, amikor kell valami erősebb fájdalomcsillapító, meg egy hajmosás. Meg olyan is, amikor hozzá sem tudok érni a fejbőrömhöz sem. És van ez a migrén, amiről az ember abban a pillanatban, ahogy az első fájdalomfoszlány megérkezik, tudja, hogy ez AZ lesz, aminek a karmából nem egyszerű szabadulni.
Bár egyszer végre örökre megszabadulhatnék tőle.

Azért ma annyi szerencsém volt, hogy ezzel a mennyiségű gyógyszerrel már elvoltam egész nap úgy, hogy csak egy enyhe kis fájás maradt bennem. Talán, ha a Fradi nem játszott volna ilyen gyatrán ma este, akkor el is múlt volna teljesen. ;)

2017. máj. 19.

Végül is

Végül is elégedett lehetek ezzel a héttel is, mert szinte mindent sikerült megcsinálnom, amit kellett, még akkor is, ha sokszor olyan nagyon nehezemre esett, mint még sosem. :)
De mindent magam mögött hagytam abban a percben, amikor kiléptem az ajtón. És aztán a délután jól alakult, mert vásároltunk (csak felhasználtuk az egyik kupont végül), Patrik gazdagabb lett egy cipővel, én meg egy tavaly óta vadászott rózsaszín (vagy inkább pink?) crocs-szal.
Kép: google

Az enyém nem pontosan ugyanez, de balga módon elfelejtettem lefényképezni.:) És azt hiszem, most akkor már el is dőlt, hogy milyen színű fürdőruhát fogok venni. :D Nem mintha amúgy túl sok más szín szóba jöhetne ez ügyben. :)

2017. máj. 18.

Ilyenem még nem volt

Mire negyven éves leszek, lehet, hogy tényleg elmondhatom, hogy nem volt olyan testrészem, aminek ne lett volna még valami baja. És hát végül is, ehhez képest meg tök jól tartom magam. :D 
Ma voltam a pajzsmirigy ultrahangon. Az előzetes várakozásaimmal ellentétben nem egy teljesen negatív leletet kaptam, hanem egy olyat, amire rá van írva, hogy "Megnagyobbodott pajzsmirigy, jobb lebenyben soliter göb." 
Úgy elsőre azt gondoltam, hogy na, b+. Aztán másodjára gyorsan lenyugtattam magam, hogy majd várjuk csak meg, hogy mit mutat a vérvétel, mert nem is biztos, hogy foglalkozni kell bármivel is. 
Főleg annak fényében, hogy amúgy mindig itt fáj, ott fáj, mégsem kell semmivel sem foglalkozni. :)

Na mondjuk azért az is biztos, hogy a fergeteges idegrohamaimat, amik újabban jelentkeznek, legalább foghatnám erre. :D 

2017. máj. 17.

Hol így, hol úgy

Néha morgok, mint az a bizonyos bolhás kutya, néha meg nevetek ugyanazon a dolgon. Mint például azon, hogy két nap alatt kétszer mostam a cipőmet, mert akkora balek vagyok, hogy mindkét napon leöntöttem kávéval. :D Micsoda szerencse, hogy már olyan idő van, hogy ha öt órakor viszem ki megszáradni, még akkor is megtörténik ez. :) Amúgy ebben az esetben jót nevettem az egészen. Lehet, hogy két napja még morogtam volna. :D A cipőm meg patyolat tiszta és kávémentes is. Remélem nem csak holnap délutánig. :)